Anna sehol

nem kellettek évek még csak hónapok sem

emlékem sem volt rólad csak néhány felvillanó

kép az sem az arcodról csak a hajad ahogy

felülről ránéztem és talán vállaid íve tudom

utánad kellett volna mennem de nem volt

hozzá merszem hogy nyomodat kövessem

és kiejtettem a neved ezzel nem voltak

gondjaim és még csak nem is szomorúan

de reszketnék megint ha meglátnálak vagy

csak látni vélnélek a tömegben majd arról

próbálnám a barátaimat meggyőzni hogy

mindez semmi fiatalság bolondság és egészen

elmúlt hiába élsz benne lehet mindenben

én akkor sem veszlek észre ha félrecsúszott

nyakkendőmben elvétett szavaimban eset-

leg rosszul időzített köszönéseimben benne

vagy mert csak annyit biztos hogy úgyse soha

sehol és minden más csak szószaporítás.

* Megjelent a Magyar Szó Kilátó című mellékletében 2014. szeptember 20-án.