nem kellettek évek még
csak hónapok sem
emlékem sem volt rólad
csak néhány felvillanó
kép az sem az arcodról
csak a hajad ahogy
felülről ránéztem és
talán vállaid íve tudom
utánad kellett volna
mennem de nem volt
hozzá merszem hogy
nyomodat kövessem
és kiejtettem a neved
ezzel nem voltak
gondjaim és még csak
nem is szomorúan
de reszketnék megint ha
meglátnálak vagy
csak látni vélnélek a
tömegben majd arról
próbálnám a barátaimat
meggyőzni hogy
mindez semmi fiatalság
bolondság és egészen
elmúlt hiába élsz benne
lehet mindenben
én akkor sem veszlek
észre ha félrecsúszott
nyakkendőmben elvétett
szavaimban eset-
leg rosszul időzített
köszönéseimben benne
vagy mert csak annyit
biztos hogy úgyse soha
sehol és minden más
csak szószaporítás.
* Megjelent a Magyar Szó Kilátó című mellékletében 2014. szeptember 20-án.