Radnóti versét csöppenként olvasva

Lépcsők

Megjelent a Képes Ifjúság 2754-2755. számának hátoldalán, egy Katatonia poszter fonákján...

Ontológia

eperlekvárral kínáltál

és én nem fogadtam el

talán abban bíztam

hogy másnap a testedet fogod

tálcán felkínálni nekem

és megérinthetlek

hogy végre meggyőződhessek

arról hogy létezel

még ha nem is kizárólag nekem

hanem úgy általában

a létezésnek egy meghatározott fokán

ahol már tagadni sem lehet

és tested a kezem között alakot nyer

hogy létezhess általam is

ne csak a biológiai szükségszerűség okán

hogy amikor levegőt veszel

azt érezzem én is

mintha légörvénybe kerültem volna

ahol semmi sincs biztonságban

egyetlen atom sem maradhat érintetlen

mert minden izzik

a részecskék felgyorsulnak

amint rám mosolyogsz

hogy többé már ne tudjak kételkedni se

*Megjelent a Kilátóban 2014. május 24-én.

Anna sehol

nem kellettek évek még csak hónapok sem

emlékem sem volt rólad csak néhány felvillanó

kép az sem az arcodról csak a hajad ahogy

felülről ránéztem és talán vállaid íve tudom

utánad kellett volna mennem de nem volt

hozzá merszem hogy nyomodat kövessem

és kiejtettem a neved ezzel nem voltak

gondjaim és még csak nem is szomorúan

de reszketnék megint ha meglátnálak vagy

csak látni vélnélek a tömegben majd arról

próbálnám a barátaimat meggyőzni hogy

mindez semmi fiatalság bolondság és egészen

elmúlt hiába élsz benne lehet mindenben

én akkor sem veszlek észre ha félrecsúszott

nyakkendőmben elvétett szavaimban eset-

leg rosszul időzített köszönéseimben benne

vagy mert csak annyit biztos hogy úgyse soha

sehol és minden más csak szószaporítás.

* Megjelent a Magyar Szó Kilátó című mellékletében 2014. szeptember 20-án.

Naplótöredékek Judithoz

Vasárnap 14 ó

Lekísértelek az állomásra, és elbúcsúztam. Miután hazaértem éreztem, hogy elindultál. Talán buszra szálltál fel. Igen én úgy képzelem, hogy busz indult el veled. A második saroknál integettem, de be volt húzva a függöny, így valószínűleg semmit sem vettél észre az egészből. Ha egyáltalán buszon, és éppen azon a buszon voltál. De ebben a pillanatban még valami elindul. A német nagydíjon már melegítik a gumikat, mindenki felállt a rajtrácsra, Hamilton is, aki tegnapi balesete miatt csak a huszadik helyről indul, közvetlenül a biztonsági autó elől, aztán a tizenharmadik körben kettőt is előz egyszerre, így máris tűrhető pozícióban van. Azután a harminckilencedik körben aludtam el először, és utána többször is, hosszabb-rövidebb időre.

Hétfő 9 ó

Ismét összefutottam az utcabeli  beteg kislánnyal, aki újból elővette a szépség témáját. Most is próbáltam meggyőzni, hogy ki a szép, vagy szebb, és miért, és hogy ez miért nem csak ízlés kérdése, hanem valójában objektív tények is árulkodnak róla. Most sem hitt nekem. Üvöltözni kezdett, és közben köpködött, káromkodott. Nem tudtam mit kezdeni vele, és megütöttem. Ekkor kirohant az anyja, és az öklét rázva megindult felém, sántikálva, a jobb lábát egy kicsit húzva. Erre én futni kezdtem. A szomszéd kutyája pedig, aki a Kicsi névre hallgat, azt hitte, hogy játszani akarok vele, futott előttem, cikkcakkban, és a farkát rázva. Erre nekem is jó kedvem lett, szaladtam utána, egyszer az út bal oldalán, másszor a jobbon, míg csak ki nem fáradtam, és le nem ültem egy puszpángbokor tövébe.

17 ó

A postaláda kulcsa állandóan a zsebemben van. Ma ötször ellenőriztem, hogy érkezett-e levelem, ebből kétszer két óra után, habár a postás csak egy óráig kézbesít.

Kedd 10 ó

A tó mint egy tengerszem. Élőben még nem láttam tengerszemet, de csakis ilyen lehet. Már felkelt a nap, de a felhők eltakarják. Az édesvíznek néha sós szaga van. Tudatosult bennem, hogy nem tudom milyen színű a szemed. De nemcsak a tied, másét sem tudom. Úgy tűnik rossz megfigyelő vagyok. Vagy sohasem nézek a másik szemébe? Valószínűleg félek valamitől. Valamitől, ami a szemekből árad. Valami megfoghatatlan dologtól, ami csak a szemen keresztül hagyhatja el a koponyát, és juthat be a szembenálló tudatába. Apró hullámok sorjáznak a felszínen. A szemetesek tele vannak.

15 ó

5 perce néztem a postaládát. Semmi.

Szerda 11 ó

Timpanon= építészetben az ablak- és ajtózáradék felett alkalmazott díszítések megnevezése, orommező.

Kitekintek az ablakon, és nézem a szemeteseket, ahogyan a zöld kukák tartalmát sorban a kamion rakodóterébe borítják. Nálunk nincs szelektív hulladékgyűjtés. Legközelebb a vasútnál van egy PET palackoknak fenntartott szemetes, de általában nincs kedvem odáig vinni azt a néhány palackot, amit sikerül összegyűjtenem. Inkább azokat is belenyomom a zöld kukába. A dolgozókon narancssárga láthatósági mellény van, így tudjuk őket megkülönböztetni a szeméttolvajoktól. Ebből az ablakból integettem neked, amikor először láttalak. A fodrászt kerested, aki azonban egy másik utcában él. Eltévedtél. Így kerültél a házunk elé. Ezután díszítettem ki az ablakot, és alakítottam ki a timpanont, aminek részei már potyognak, így nem ajánlatos kihajolni az ablakon.

Csütörtök 1 ó (álom)

Hogy odasimult az istennő keble, rugalmasan benyomódva, a szép vadász vállához, álla a nyakához és szendergésben fölhevült arcához; ambróziás kezecskéje csuklón szorította a vadász viruló karját, amellyel tüzesen átöleli majd az istennőt, orrocskája és szája álomban kinyílt ajkait kereste, míg az oldalvást nyújtózkodó Ámor-kölyök félig elszörnyedve, félig ujjongva lengette íját „Ohó!” és  „Megállj!” kiáltásokkal, jobb keze felől pedig okos nézéssel ugrándoztak a vadászkutyák.

11 ó

Hajón utazol. Hullámzik veled a hatalmas luxus jacht. Tengeribeteg leszel. A reggelit a mosdóban hagyod emésztetlenül. Utána beveszel két pirulát (nem tudom, milyet) és aludni mész. Ma biztosan nem írsz.

Péntek 9 ó

Megtaláltam Holofernész fejét. Az ágy alól gurult elő, mikor a macskák le-föl rohangáltak a szobában, megrángatták a függönyt és feldöntötték az egyik vázát. Az arc vértelen volt és hófehér, látszott, hogy alaposan lemostad, makulátlan tisztasággal meredten bámulta a szőnyeg díszítéseit. Csak helyenként a hajában volt fekete alvadt vér. A hátizsákomba csúsztattam. Bezártam az ajtót, és biciklivel megindultam nyugati irányba.

Vasárnap 16 ó-tól (fikció)

Két nap múlva hazajössz. A tervezettnél korábban érkezel. Kulcs a lábtörlő alatt. Bemész, főzöl magadnak egy kávét. Telefonálsz édesanyádnak. A fényképeket, amiket az utazás során készítettél, felmásolod a számítógépre. Néhány képet megosztasz. Napokig fel sem tűnik, hogy nem vagyok otthon. Amikor felhívsz, már nem veszem fel. Roamingban vagyok, és azt hiszem, rögtön lemerülök.

* Megjelent a Magyar Szó Kilátó című mellékletében 2014. augusztus 2-án.

Türkiz

Állítólag az egyiptomi szobrok színesre voltak festve. Tarka volt tőlük a sivatag.
Egy ideje minden csupasz görög-római szobrot türkiz színű ruhába öltöztetsz.

Keretek

Nem tudom eldönteni, hogy belépek-e a képbe, vagy kilépek-e belőle, mindenesetre ott vagyok valahol a keret közelében, és éppen megfogom a kilincset. Azon gondolkodom, hogy lenyomjam-e...